Paul McCartney és a Quarrymen

John Lennon és Paul McCartney első találkozása- A Beatles alapjai

1957. július 6-án a St. Peter templom avatási mulatságára  kapott meghívást a Quarrymen, néhány nappal a bizonyítványosztás előtt. Ez alkalommal két ízben is "műsort adtak": először délután, a templom mögötti mezőn mutatták be tudásukat, aztán néhány órával később ismét, ezúttal azonban a templomban. Ezen a fellépésen, pontosabban a két fellépés közötti szünetben figyelemre méltó dolog történt. Így utólag sok év távolából nyugodtan felkiálthatunk: Ímé, isten ujja! 

Az együttes éppen az első műsor utolsó számát adta elő, amikor kerékpáron egy nyurga, csinos fiatalember érkezett, hogy gyarapítsa az amúgy is szép számú hallgatóságot. Figyelmesen, szemlátomást élvezettel hallgatta a műsort, különösen a gitárjátékot figyelte éles füllel. Majd nem sokkal később, a szünetben, elkérte az egyik fiú gitárját és maga is játszani kezdett. Néhány pillanat elég volt ahhoz, hogy a közönség némaságba dermedve hallgassa az együttes játékánál sokkal érettebb gitározást. A fiúk is elképedve ismerték fel, hogy ez a legény-hozzájuk képest-kész virtuóz. Könnyedén adta elő a "Twenty flight rock"-ot, amiben olyan nehéz fogások voltak, amelyek meghaladták a képességeiket.

(Csupán félve és igen halkan jegyezzük meg, hogy Paul-balkezes volt. Ily módon aligha játszhatott jobbkezes gitáron-virtuóz futamokat...Dehát...a források...a sztori...Ezek ellen semmit sem tehetünk...) Ujjai boszorkányos fürgeséggel száguldoztak a húrokon,amikor észrevette, hogy egy részeg öregember hajol oda hozzá, s tömény sörtől bűzlő lehellete az arcába csap. Amikor a virtuóz a részeg ember szemébe nézett, akkor jött csak rá, hogy egy nálánál alig 1-2 évvel idősebb fickó az illető.-Ez részeg gondolta és tovább akart játszani. Ekkor valaki megfogta a karját. Ivan Vaughan volt az, a boszorkányos gitáros barátja. Ivan a részeg fickóra mutatott és megszólalt:

-Ez itt John.

-Hi.- A virtuóz mindössze ennyit szólt, aztán ragyogó futammal befejezte félbeszakított előadását.

A részeg Lennon árgus szemekkel figyelte a kitűnő játékot, nagy hatást tettek rá a villámgyors futamok. Udvariasan maga elé morogta: Fele olyan jó lehet, mint én.

Az újonnan jött virtuóz azonban előzékenyen bemutatkozott:

-Paul McCartney vagyok-majd nagylelkűen folytatta: -Ha akarod leírhatom neked a "Twenty flight rock" szövegét. Tudom kívülről,a rádióból tanultam meg. He?

-Hát...nem bánom...ha tudsz írni egyáltalán-felelte John kissé merev ajkakkal. Paul azonban nem volt sértődős ezúttal. (Lehet, hogy beakart kerülni a csapatba?)

-És mit szólnál hozzá, ha a "Be-bop-a-lula" szövegét is leírnám? Legalább megtanulhatnád.

-Hát...ha ennyire erőszakos vagy. Aztán...hol tanultál meg pengetni? Elég elviselhetően megy...

-Sokat figyeltem, amikor a rádióban játszanak.

-Hallod az akkordokat is?

-Igen, és pontosan leutánzom. És énekelek is.

-Hm.

-Ti is derekasan dolgoztok. De sokat tanulhattok, öregem.

-Talán tőled?! Ne hagyj már röhögni! Méghogy tőled...-John kissé idétlenül röhögött. Paulnak ezen a délutánon galamb-epéje volt.

-Nem mondtam. Én is tanulhatok még sokat...Tőletek is.

-Hmmm. Azért.

A zenekar tagjai, köztük Ivan, mindkettőjük barátja feszült figyelemmel hallgatták végig a mélyenszántó szakmai eszmecserét. Végül megnyugodtak: nem lesz bunyó belőle.

Egy héttel később, mikor Paul az allertoni golfpályán át hazafelé kerékpározott, egyenesen belerohant Pete Shottonba.

-Hé!-kiáltotta Pete udvariasan.-Azt mondják a krapekok, hogy szívesen bevesznek a bandába, ha te is akarod.

Paul megnémult, de legbelül szíve kétszeresen vert.

-Nem baj, hogy balkezes vagyok?-más hirtelen nem jutott eszébe. Pete ekkor már messze járt, megkapta ő már a választ Paul tekintetéből...

Forrás: Molnár Imre,

           Molnár Gábor:

                   Halhatatlan Beatles